Kedves Naplóm!
Tegnap elaludtam naplóírás közben.
Apám ma kiabált. Azt mondta egy szajha vagyok.
Folytatom a történetet.
Egy héttel azután,hogy Yordan megcsókolt haza fele mentem a templomból. Hirtelen valami vagyis valaki elkapott és egy fa mögé rántott.
-Katharina.-nevetett rámYordan. Bűzlött a piától.
-Te részeg vagy?-kérdeztem. De nem kaptam választ,csak elkezdte letépkedni a ruháimat őrűlt módjára.
-Ne!! Mit csinálsz?? Hagyd abba!!-tiltakoztam,de hiába. Megerőszakolt engem.
-Ezt rég meg kellett volna tennem ócska szajha.-mondta nevetve miután végzett.
A legironikusabb, hogy apám is ezt mondta ma nekem. Anyám kérdezte vannak-e fájásaim. Apa pedig ordítani kezdett.
-Nem lesz azzal a gyerekkel semmi meg fogom ölni.-mondta-
-Nem hagyom,hogy bántsd őt papa.-ugrottam fel, ő pedig erre lepofozott, és ugyanazt mondta nekem amit Yordan aznap.
Sírni kezdtem. Anyám próbált vigasztalni,de kiszaladtam. A kedvenc helyemre mentem. Egy gyönyörű tisztásra.
Nem akarok vissza menni a házba. Olyan jó itt lenni. Ha megszületik a lányom meg mutatom neki majd ezt a helyet. Tényleg ki kell találnom a nevét. Talán Candice..nem is Nadja. Igen Nadja lesz a neve. Bár a papa biztos el veszi majd őt tőlem.
-Jajj, úgy sajnálom Naadjam.-simítottam a hasamra és abban a percben szőrnyű fájások kezdtek gyötörni. Csak sikítottam és nem tudtam felállni. Szerencse, hogy a húgom épp a keresésemre indult.
-Szólj a mamának húgom.-mondtam neki. Ő erre rohanni kezdett a ház felé.
Aztán az apám haza hozott. Most már sokkal jobban vagyok. De annyira félek ettől az egésztől.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése