2016. december 6., kedd

Bulgária után,egy vonat kabinban,1492 június 5.

Kedves Naplóm!
Nem is tudom mit mondjak. Csak sírni tudok. Tegnap este amikor lefeküdni készültem megtörtént amitől féltem. Megindult a szülésem és a világra hoztam Nadja Petrova-t. De nincs itt most velem. El vették.

Anyám segítette őt a világra. Borzasztó volt. Egy röpke percig láttam őt és olyan nagyon boldog voltam.
-Lány lett.-mondta az anyám.
-Egy kis lányom van.-ismételtem kifulladva.
-Elég.Adjátok ide.-kapta ki anyám kezéből az apám is kirohant vele. Hiába akartam utána indulni anyám le fogott, én pedig csak sírtam és néztem,ahogy elviszik a lányom. Mégis milyen anya az ilyen?

Egy hetet kaptam,hogy elköltözzek Bulgáriából. Száműztek engem.

Másnap összepakoltam és vonatra szálltam. Nem akartam tovább maradni..nem tudtam. Nem tudtam hová induljak. Csak mentem...
Nézetem ki a vonat ablakán amikor is egy igen elegáns férfi lépett mellém.
-Üdvözletem!-emelte meg a kalapját.-Foglalja?-mutatott az előttem levő ülésre. Nem feleltem csak intettem,hogy nem és tovább merdtem a semmibe.
-Tán valami nyomja a szìvét?-kérdezte.
-Nem.-mosolyt erőltettem az arcomra. De én is éreztem,hogy alig hihető.
-Ha nem akarja elmondani,nem erőltetem.-tette le a kalapját.
-Tényleg semmi baj.-mondtam és fél szemmel az arcára emeltem a szemem. Feltünően gyönyörű volt az arca. Csodás vonásai és érzéki vékony ajka volt.-Bocsásson meg,hogy illetlen voltam. Még csak nem is köszöntem vissza.-mondtam.-Üdv!
Bólintott.-Ugyan. Látom valami nyomja a lelkét.
Ezután nem beszéltünk.Néha éreztem,hogy néz,de probáltam a gondolataimra koncentrálni.
-Tudhatom esetleg a nevét,hölgyem?-kérdezte.
-Katarina. Katarina Petrova.
-Milyen csodás név.-mondta.-Az enyém Elijah Mikelalson.
-Hová tart Katarina kisasszony?-
-Öszintén?-nevettem el magam és jöttek is ki vele a könnyeim egyszerre.-Nem tudom. Azt sem tudom miért vagyok ezen a vonaton. Egyetlen éjszaka alatt elvesztettem mindent. Nem tudom,hol van a lányom és összetörték a szìvem. Az apám pedig látni sem akar.
-Mhm.-szánakozva nézett rám.-Én Angliába megyek. Velem jöhet ha van kedve.
-Köszönöm.-mondtam. Hogy nem féltem-e? Nem tudom..azt hiszem nincs mitől, ha meg még is mi lehet rosszabb mint ami most van?

2016. október 29., szombat

Bulgária, 1492 június 3.

Kedves Naplóm!

Tegnap elaludtam naplóírás közben.
Apám ma kiabált. Azt mondta egy szajha vagyok.
Folytatom a történetet.

Egy héttel azután,hogy Yordan megcsókolt haza fele mentem a templomból. Hirtelen valami vagyis valaki elkapott és egy fa mögé rántott.
-Katharina.-nevetett rámYordan. Bűzlött a piától.
-Te részeg vagy?-kérdeztem. De nem kaptam választ,csak elkezdte letépkedni a ruháimat őrűlt módjára.
-Ne!! Mit csinálsz?? Hagyd abba!!-tiltakoztam,de hiába. Megerőszakolt engem.
-Ezt rég meg kellett volna tennem ócska szajha.-mondta nevetve miután végzett.

A legironikusabb, hogy apám is ezt mondta ma nekem. Anyám kérdezte vannak-e fájásaim. Apa pedig ordítani kezdett.
-Nem lesz azzal a gyerekkel semmi meg fogom ölni.-mondta-
-Nem hagyom,hogy bántsd őt papa.-ugrottam fel, ő pedig erre lepofozott, és ugyanazt mondta nekem amit Yordan aznap.
Sírni kezdtem. Anyám próbált vigasztalni,de kiszaladtam. A kedvenc helyemre mentem. Egy gyönyörű tisztásra.
Nem akarok vissza menni a házba. Olyan jó itt lenni. Ha megszületik a lányom meg mutatom neki majd ezt a helyet. Tényleg ki kell találnom a nevét. Talán Candice..nem is Nadja. Igen Nadja lesz a neve. Bár a papa biztos el veszi majd őt tőlem.
-Jajj, úgy sajnálom Naadjam.-simítottam a hasamra és abban a percben szőrnyű fájások kezdtek gyötörni. Csak sikítottam és nem tudtam felállni. Szerencse, hogy a húgom épp a keresésemre indult.
-Szólj a mamának húgom.-mondtam neki. Ő erre rohanni kezdett a ház felé.
Aztán az apám haza hozott. Most már sokkal jobban vagyok. De annyira félek ettől az egésztől.

2016. október 25., kedd

Bulgária, 1492 június 2.

Kedves Naplóm!

Bármelyik nap megindulhat a szülésem. Nagyon félek tőle. Bár leginkább attól apám mit tesz majd a babával.
De hadd kezdjem az elején..elvégre csak most kezdtem a napló írást.

Tehát, a nevem Katharina Petrova, 17 éves vagyok. Bulgáriában élek,a családommal. Boldog család voltunk, mindenünk meg volt. De én egy nap szerelmes lettem. A neve Yordan volt. Őrülten szerettem őt. De ő..nem akart semmit tőlem...legalábbis ezt hittem. Nem vagyok bátor lány. Tisztában vagyok azzal,hogy szép vagyok, de soha nem hivalkodtam vagy használtam ki ezt. Egy nap amikor megakartam lepni anyámat egy kis aprósággal, épp egy kis tisztáson voltam a falu mellett, és virágot szedtem.
-Nézzétek fiúk.hallottam Yordan hangját.-A gyönyörű Katharina.
A barátai, csak vigyorogtak.
-Sziasztok.-mondtam én.
-Drága,drága Katharina.-kezdett el körözni körülöttem Yordan. Én eléggé zavarban voltam, csak a virágokat bámultam a kezemben.-Tudod,a fülembe jutott, hogy belém vagy zúgva.-folytatta és magára emelte a tekintetem.
-Én..-dadogtam. Teljesen meg zavarodtam.-Nekem..menn..mennem kell.-és ezzel kis kerültem volna de..visszarántott.
-Várj még Katharina.-mondta és megcsókolt. Istenem megcsókolt Yordan Wesley. Ez volt életem legszebb napja. Az estém átlagosan telt, vacsoráztam a családommal,majd kimentünk a kertbe ott beszélgettünk egy ideig, majd fürdött mindenki. Jó éjszakát kívántunk egymásnak és aludni tértünk.